Pörzse Sándor: A TF-től a szórólapig
Amikor 2002 áprilisában, a választások első fordulójának estéjén kivittem a kutyámat sétálni, megvallom Önöknek,
bizony nem viselkedtem túl férfiasan. Patakokban folyt a könnyem, úgy éreztem, az ország elveszett...
Szinte elviselhetetlen volt látni a szocialisták örömét. Ráadásul, az ünneplő szegfűs politikusok között
jól kivehető volt az alvilág egyik legsötétebb figurája.
Másnap az egyik barátom hívott azzal, hogy szerinte ez az egész nem lehet véletlen, ilyen pozícióból nem veszíthet a Fidesz.
Egy tíz hosszal vezető "ló" nem eshet össze a cél előtt...
Aztán jött a TF-es összejövetel, mámoros pillanatok, Viktor, Viktor, senkit nem hagyunk magára... Ott álltam az első sorban.
Másfél év múlva a Hír Tévé stúdiójában Dávid Ibolyát vártuk. Én mint műsorvezető, Borókai Gábor mint elnök-vezérigazgató.
Gábor - aki egyébként nem szólt bele, ki mit kérdez az interjúalanytól - most kíváncsi volt, mivel kezdek.
Megkérdezem - feleltem - nem érzi-e Dávid Ibolya gyanúsnak, hogy egy jobboldali, a vesztesek között helyet foglaló politikus
hirtelen a legnépszerűbb lesz. Ennek biztosan valami oka van. E kérdést aztán nem tehettem fel, mondván, nagyon udvariatlan.
Néhány hónap múlva egy parlamenti vizsgálóbizottság fideszes tagja pisztolygolyót kapott elegáns borítékban.
(Akkor még ez is elég volt, hogy úgy érezzük, innen már nincs lejjebb.) Mikor végre elértük telefonon, és interjút készítettünk vele,
érdeklődtünk az iránt is, szerinte hol érhetnénk el ugyanazon bizottság szocialista tagját. Mindjárt adom felelte a Fidesz politikusa,
itt ül mellettem az autóban. Azt hittem, elhányom magam. Együtt autókáztak a Margit hídon, miközben a szoci minden fórumon fröcsögött, hazudozott a jobboldalról.
Talán így kezdődött. Azóta voltak sokkal, de sokkal súlyosabb "összeborulások" is. A román EU-csatlakozás megszavazása,
a lisszaboni szerződés aláírása, a 2006. október 23-a utáni gyávaság, a népszavazást követő lapítás, legújabban pedig
a rádiófrekvenciák leosztása és a titkosítások megszavazása. Érdemes megnézni, mely képviselő hogyan szavazott ezekben
a kérdésekben. Persze nem nekünk, hanem a "szemellenzős" Fidesz-szavazóknak. Ők tényleg ezt akarták volna, ha ők
nyomhatták volna a gombot a parlamentben? Ugye, nem? Akkor miért nézik, hogy az általuk favorizált párt, képviselő
másképp cselekszik? Suba a subához, guba a gubához? Hogy senkit nem védtek meg (pl. Berkezz Mária, meghurcolt polgári
körösök, tüntetők), már el is felejtettük, de stílusban, eszközökben pontosan ugyanott tartanak, ahol 2002-ben a
szocialisták: hazugságok a Jobbikról, totális cenzúra, elhallgatás a "jobb-oldali médiában".
(Az Echo TV ben nem mehet le a Barikád reklámspotja.) Sőt, az egyik pártvezér megfenyegette a Jobbik felé
"sodródó" közös barátunkat, megnézheti a cégét az áprilisi választások után. Nyílt titok, hogy az ügyészség szabályosan
vadászik Vona Gáborra, hogy valamilyen "köztörvényes üggyel" kapcsolatba hozzák. Nem számít, ha a vádak majd nem állnak
meg a bíróság előtt, a meghurcoltatás fontos kampányelem lehet.
Nézem magam a jobbikos szórólapon, és eltöprengek: bizony nagy utat tettem meg a TF-től idáig. Pedig higgyék el,
nem változtam. Legfeljebb elvesztettem néhány illúziót. Ugyanazt gondolom nemzetről, hazáról, családról. Ugyan azt
gondolom Magyarországról. Én ugyanott vagyok, ahol voltam. És maradok is.
Adjon az Isten szebb jövőt!
(Forrás: Barikád hetilap, 2010. január 21.)